Pali

52 éves autoimmun beteg, rosszindulatú daganattal műtött férfi.

A mozgás sohasem volt az erősségem. Gyerekként ahelyett, hogy a többiekkel rúgtam volna a bőrt, a szobámba visszahúzódva könyveket olvastam. Igyekeztem jó tanuló lenni, mert a szüleim azt szerették volna, hogy "többre vigyem" náluk. Mi sikerült ebből? Ugyan lett egy jó szakmám: számítógép programozás, de az is székhez kötött. Így már huszonévesen állandó hét- és derékfájásokkal küzdöttem. Az orvos azt mondta: genetikai hajlam.
Édesanyám is reumás volt harmincévesen. Nem törtem magam azzal, hogy orvosokhoz járjak. Az édesanyámon se tudtak segíteni: gyógyfürdők, fájdalomcsillapítók - ez nekem nem kellett.

A fájdalom miatt az évek múltával még kevesebbet mozogtam.

Megnősültem, három szép lányom született, akiknek viszont riasztó példa lettem: kettő közülük rendszeresen sportol, mozog. A legidősebb evez, a legfiatalabb pedig táncos.

A rendszerváltás idejére (1990) az orvos megállapította, hogy a gerincem már nem fog rosszabbodni, mert végig egyetlen tömbbe nőt össze, gyakorlatilag eltűnt a csigolyák közti porc. Így már nem fáj. Igaz, a fejemet se tudom megmozdítani. Eltelt tíz év. Akkora a kór már a csípőízületeimet kezdte ki, és 2002-ben leszázalékoltak. Még két évig húztam magam az elkerülhetetlen műtétek elől, aztán 2004 végén előbb a jobb, majd 2005 elején a bal csípőmbe is protézis került. Számomra csoda történt. Hosszú évek után újra tudtam fájdalom nélkül járni. 2009-ben felülvizsgálták a rokkant státusomat, és rehabilitációs járadékra tettek át.

Tavaly (2010) márciusában a sebész egy rosszindulatú daganatot talált bennem, miután teljes vastagbél elzáródással kórházba kerültem. Tizenkét centivel rövidebb lett az agyonstrapált vastagbelem, és kivezették a hasfalon kívülre. Most is ún. sztőmazsákom van. Már egészen megszoktam.

A lényeg, hogy teljesen feladtam azt, hogy a csípőprotéziseket féltendő bottal járástól valaha is megszabaduljak, illetve azt, hogy valaha is rendszeres testmozgásra adjam a fejem. Pedig számtalan helyen gyógyulási eszközként olvashattam a rendszeres testmozgásról.

És ekkor jött egy május eleji szombat délutáni TV-műsor, ahol bemutatták a nordic walkingot.
Ez volt a meglátni és megszeretni rég nem érzett pillanata. Aztán nekiestem az internetnek és megtaláltam ezt az oldalt. A következő hét szerdáján már ott voltam Zsófia négy órás bevezető tanfolyamán. Délutánra meglett az első botpárom. Másnap reggel magam mulatságára mentem gyalogolni.

Teljesen újjászülettem lelkileg! Megváltozott a sporthoz, a mozgáshoz való hozzáállásom!
Hihetetlen számomra, hogy egy ennyire tönkrement testet - ami épp, hogy bottal járni tud - mégis ilyen mozgásra lehet bírni. Nyilván javulni fog a  technikám. De érzem a mozgás örömét! Nem fáj a mozgás, bár érzem az izmaimban a rég nem tapasztalt jótékony terhelés hatását.

A fentieket csak azért írtam le, mert ezzel is bátorítani akarok minden egészséges és bajjal küszködőt, hogy legalább egyszer próbálja ki. A saját tapasztalat azután már meggyőzi.

Nagyon jó volt, hogy Zsófia az oktatás során elmagyarázta, hogy milyen mozgást miért csinálunk. Így azt hiszem nem csoda, hogy ennek az új és nagyszerű sportnak a prófétája lettem- :)

Sok örömet kívánok azoknak, akik kipróbálják és megszeretik!
Jelentkezz Te is az első lépések megtételére!

Soponyai Erzsébet

54 éves családanya vagyok. Gyenge és sérülékeny bokám miatt soha nem sportoltam, a túrázást kis családom „ellenállása” miatt hanyagoltam, de mindig nagyon szerettem mozogni a friss levegőn, szép környezetben.
Most érkezett el az idő, amikor EL KELLETT INDULNOM! A neten olvastam erről a sportról és nem sokat gondolkodtam, belevágtam. Az év egyik legjobb döntése volt. Mi magyarázza ezt az „új szerelmet”? Mit adtak nekem a botok?

Horváth Tamás 

Én egy kövér, lusta pacák vagyok (voltam), alkatilag valahol Balu és a Michelin-baba közt, nem is sportoltam semmit az elmúlt 39 évben. Meg is lett az eredménye: rossz közérzet, magas vérnyomás, szuszogva közlekedés.

3 gyerek mellett ez elég gáz.

Aztán idén áprilisban rájöttem, hogy nem biztos, hogy ez így jó. Elkezdtem diétázni és nézelődni, hogy mit lehetne csinálni testmozgás gyanánt. Az úszás sok idő, a futás húzós, meg féltem, hogy elkopnak a térdeim. Úgy határoztam tehát, hogy gyalogolni fogok nagy hevesen. Sietek minden este 45-50 percet. Közben meg néztem a lehetőségeket. Így találtam a nordic walkingra. Ezt nekem találták ki!

Nem kell futni, nincs nagy beruházás (csak a botot kell megvenni), az időráfordítás ténylegesen szinte csak, amit mozgással töltök, és megvalósult, ami az elmúlt 39 évben nem sikerült: találtam egy mozgást, ami örömet okoz, és nyilvánosan művelhetem :o)))

Oda jutottunk, hogy most már akkor vagyok rosszul, ha nem megyek.
A vérnyomásom rendbejött, fogytam 4 hónap alatt 17 kilót úgy, hogy nem szenvedtem, mi kell még?

Anita

A párom január – február magasságában azzal jött haza, hogy forgatott egy csapattal, és nagyon megtetszett neki ez a sport, pedig kamerával a hátán szaladgált a Hármashatár hegyen le és föl. Utánanéztünk, sőt odáig fajult a dolog, hogy március közepén elmentünk egy alaptanfolyamra és megrendeltük a botokat. Utána rögtön fejest ugrottunk a Nordic Walkingba, és az első túránk Solymárra (kb 20 km) nagyon kellemesre sikeredett. A lelkesedésünk nem múlt el, sőt….

Régebben a rendszeres mozgás életünk szerves része volt nekem is és páromnak is. Aztán a munka, a kevés szabadidő, a késői vacsorák, a sportmentes életmód miatt szépen jöttek a kilók, nem sok, de minden évben 1-1 plusz kiló, a derékfájás, páromnál a magas vérnyomás.

Ha kicsit TV-Shop-osra veszem a dolgot, akkor:

mióta Nordic Walking-olunk, azóta

- nem halok meg, ha véletlenül rossz a lift és fel kell mennem a 7. emeletre, és mindezt pár kilóval könnyebben teszem meg, újból embernek érzem magam, már ami az egyenes tartást illeti.
- kint vagyok a szabadban és ez a hétköznapi irodai bezártság miatt már önmagában élményszámba megy,
- ismerkedünk hazánk-  eddig általunk kevésbé felfedezett tájaival, van élet a kocsin kívül is.
- energikusabb vagyok, nagyobb lendülettel veszem más területen is az akadályokat (még nem duracell nyuszi, de már majdnem)

És persze:
- bárhol, bármikor űzhető egyedül vagy csapatban, ki hogy szereti
- nem igényel – a botokon és egy jó cipőn kívül – nagy beruházást (persze, erre is, mint minden sportra lehet költeni, de nem szükséges)
- nem kell belehalni, saját tempóban mehetsz, ki-ki saját vérmérséklete szerint lassabban, gyorsabban hegyen-völgyön, vagy sík terepen

Egyszóval mindenkinek meggyőződésből ajánlom, aki kicsit is tenni akar valamit az egészségéért. Ez nem reklám, tényleg így gondolom, bár az eredmények még nem látványosak, de majd annak is eljön az ideje, ha elég kitartó maradok, márpedig ez feltett szándékom.
Párom, miután elcsábítottam a TV elöl egy rövid sétára azt mondta: az a baj, hogy Te minél többet gyalogolsz, annál többet szeretnél. Talán azért, mert élvezem.

Lídia

Sokat járok túrázni és többször láttam már a botokkal " közlekedőket" az erdőben.
Az interneten keresgélni kezdtem, elolvastam a  Nordic Walkinggal kapcsolatos cikkeket. Megtaláltam a honlapot. Megtetszett, ezért iratkoztam be a 4 órás tanfolyamra.

Kicsit vegyes érzésekkel indultam el itthonról. 53 éves vagyok. Igaz, hogy szeretek mozogni, de mégis egy új sport, vajon képes leszek-e megtanulni?
Aztán nagyon kellemes dolgok történtek velem.
Kerestünk a nagy melegben egy árnyékos helyet, majd Zsófi az edző beavatott bennünket a különféle Nordic Walking bot rejtelmeibe.
A bemelegítés, majd a rávezető gyakorlatok után először egyik, majd a másik bot használatát tanultuk meg. A félelmem teljesen elmúlt. Mindenki csinálta, és egyre jobban ment. Mire két bottal mentünk, már alig vártam, hogy kicsit növelhessem a tempót.

Folytatni fogom. Annyira jó, hogy ezt mindenkinek ajánlani tudom!

60 éves, friss rákból gyógyult  nő

Dolgozni, dolgozni, ez mindennél fontosabb. Család, gyerekek, velük azért túrázgatunk, de lassan kinőnek. Marad a séta. Eljön az 50. év – valamit mégis kezdeni kellene magammal. Közben persze az életmódtól némi súlyfelesleg is rámrakódik., meg a  szokásos nyavalyák. Megvan : ETKA anyó jógája. Testi lelki koncentrálás javul, de ez nem dinamikus, kellene valami keményebb is!  De ilyen korban ezzel az alakkal?

Nyaralásnál plusszként nordic walkingot ajánlanak.  Elolvasom az interneten és máris izgalomba hoz. Kezembe nyomnak 2 db egyszerű botocskát, senkit nem érdekel az ajánlat, oktató nincs. Megyek 2 órát- szuper- másnap mozdulni se tudok, de beleszerettem. Talán mégis edzővel kellene?!

Hazajövök-megint munka, azután a betegség, műtét, sugár, de kimászom. Akkor most kigyógyultam vagy nem? És a régi szerelem? Épp most kezdjek nordic walkingozni? Elmegyek egy szervezett nordic walking túrára- utóbb kiderül ca.18 km, 35 C-ban. Kitünő edző, jól kiválasztott bot és a csoda :30 éve nem mentem egyszerre ennyit. Nincs töprengés, nyafogás csak a tudat hogy ezt megcsináltam. Persze nem egyedül hanem csapatban! És utána a közös edzéseken egyre jobb, az ember csak megy, néha repül, észre se veszi és beleolvad az erdő csendjébe.

Ime a nordic walking recept:

Rázd fel magadat ,hogy  mozogni kell. Keress egy jó edzőt és válasszatok 2 megfelelő botot. Végy hozzá egy jó csapatot- ami az előzőkből kiforr- és indulj el . Hátfájás, derékfájás, térdizületi gondok csökkennek, elmúlnak, javul a vérkeringés és az életkedv,  a kor és betegség elfelejtődik.
Ha kedved van gyere velünk és kóstolj bele !