Április 2. Budapest-Bilbao-Irún

A kaland Budapesten, a reptéren kezdődött, mert meg kellett küzdeni a csomagfeladásnál, hogy a botokat egybefóliázzák az egyik hátizsákkal és ne szép pénzért külön kelljen feladni őket. Végül sikerült, mind a két zsák úgy be lett fóliázva, hogy már a színük sem látszott de így legalább nem szakadt le róluk semmi. Münchenben átszállás, a legutolsó csomag a miénk volt, láttuk a csomagtér ajtajában a fóliás zsákot keresztben a két bottal. Ott láttuk utoljára, mert Bilbaoba már csak egy csomag érkezett meg, a másik a botokkal nem. A reptéren megígérték, hogy estére a szállásunkra szállítják Irunba.

Bilbaoban 18 fok és napsütés fogadott, 15 percen belül a belvárosban voltunk busszal. A küldetés célja egy mobil internet kártya beszerzése volt, hogy az e-mailjeinket meg tudjuk nézni, illetve ez a blog is készülhessen. 20 euróért 2 hónapig 500 Mb tölthető le, és telefonálhattunk is volna vele helyben 8 centért, ha a T-Com, kedves szolgáltatónk, ezt nem tette volna lehetetlenné, emiatt kénytelenek voltunk egy kártyafüggetlen iPad-et cipelni magunkkal. Végre megtaláltuk a kártyát forgalmazó boltot és rohanni kezdtünk a buszvégállomásra, hogy 15 percen belül megtaláljuk azt, megvegyük a jegyet Irúnba ,és még fel is szálljunk a buszra. Kanyargós sor állt a pénztárnál, csak a magyar furfang adhatott esélyt, hogy ne kelljen 4 órát várni a következő buszra. A kasszánál éppen sorra kerülő fiatal lányt sikerült megkérni, hogy vegyen két jegyet Irúnba, spórolva ezzel 1,5 óra sorbanállást, a helyiek nem túl nagy örömére.

A légkondicionált busz 7,29 euróért vitt el minket közel 200 km-re, és közben az ingyen mobil wifin (mifin) meg tudtuk nézni az e-mailjeinket is.

Irúnban megkerestük a szállásunkat, ahol a még otthon beszerzett zarándok igazolványunkba megkaptuk az első pecsétet. A hátizsákot otthagyva vacsora után néztünk, ami olyan bőséges volt, hogy még másnapra is maradt belőle, ezért egy kis ételtartó termoszt vettem, hogy meleg ételt, többek között ezt a maradékot is magammal vihessem napközben. Az átolvasott leírások ugyanis azt írták, hogy út közben nem könnyű ételhez jutni, és a pár házas településeken még bolt sincs, ahol élelmiszert lehetne vásárolni. Mivel én lisztérzékeny is vagyok ráadásul, így a termosz egy áthidaló megoldást jelenthet, a gond csak az, hogy ez fél kilóval növeli a már amúgy is 10 kg körüli csomagomat.

Irúnnak nagyon szép belvárosa van, így a délutánt és az estét sétálással és nézelődéssel töltöttük, ami vásárlásba ment át, amikor a Lufthansa közölte, hogy nem ér Irúnba a hiányzó csomag aznap, és ezért legalább egy hálózsákot szerezni kellett, mert a zarándok szálláson  itt csak ágy volt, de takaró vagy ágynemű nem. A meleg nappal után igen hideg éjszaka következett, fűtés pedig nem volt. Kicsi szobánkban 3 db emeletes ágyon franciákkal, spanyolokkal és hollandokkal hajtottuk álomra a fejünket. Én a 9 fokos komfortzónás hálózsákomban is többször arra ébredtem éjjel, hogy fázom, pedig még az egyik polár pulóveremet is magamra terítettem. Olyan 5-6 fok körül lehetett éjszaka.

Reggel örömmel értesített a Lufthansa, hogy Bilbaoba érkezett végre a hiányzó csomag, de ez már egy új nap története.